Dinamikus Nyújtás: A lényed középpontjából

Minden ászanagyakorlás célja, hogy a lényed középpontjából kezdj, és dinamikusan terjeszkedj ki a test perifériája felé. Amikor nyújtasz, akkor pedig fordítva: a periféria küld üzeneteket vissza a középpont felé. A fejtől a sarkakig, meg kell találnod a középpontodat, és innen, ebből a középpontból kell kinyújtóznod és kiterjedned hosszirányúan éskeresztirányúan. Ha a kinyújtózás az agy intelligenciájából jön, akkor a kiterjedés a szív intelligenciájából jön. Egy ászana végzése közben az intellektuális intelligenciának és az érzelmi intelligenciának találkoznia kell, és együtt kell, hogy működjenek. A kinyújtás figyelem, és a kiterjesztés tudatosság, gyakran mondom ezt. Ez a figyelem és a tudatosság odavitele a test határaihoz és a bőr aktiválásához.

Egy ászana gyakorlása közben, nagyon fontos kifejleszteni az érzékenységet a bőrben. Teret kell létrehozni a bőr és az alatta fekvő szövetek között azért, hogy ne legyen súrlódás közöttük. A szövetek tartalmazzák a mozgató idegeket, a bőr pedig az érző idegeket. Ezeknek együtt kell működniük egymás megértésével egy ászanában azért, hogy megteremtsék az intelligenciát, körforgásba hozva szabadon, megszakítás nélkül a testben. Ez egy kissé olyan, mint a vidraprém, amelynél a bőr csupán az orrán, a négy mancsán, és a farkán keresztül tapad, és látszik, ahogy szabadon mozog körös-körül belül.

A nyújtás és a kiterjesztés mindig megmarad szilárdan legyökerezve valakinek a középpontjában. Ezek az egyén létezésének magjához vezethetők vissza. A legtöbb ember úgy végez nyújtást, hogy egyszerűen nyújtózik egy pont felé, amit el akar érni, de elfelejtik, hogy a nyújtás és a kiterjesztés onnan jön, ahol ők vannak. Amikor nyújtasz és kiterjesztesz, akkor nem csupán nyújtózol valami felé, hanem egyúttal nyújtózol is valamitől. Emeld oldalra a karodat és nyújtsd meg. Az egész mellkas vele mozdult? Most próbálj meg a középpontodban maradni, és nyújtsd a karodat oldalra az ujjvégek felé. Észrevetted a különbséget? Észrevetted a teret, amit létrehoztál, és a módot, amelyben a középpontból nyújtottál? És most próbáld kiterjeszteni a karodat kifelé, minden irányban, mintha a kör kerülete felé haladnál. A nyújtásnak érzékenységet kellene hoznia, és a tér létrehozásának tapasztalatát minden irányban. Túlnyújtás történik, amikor valaki elveszti a kapcsolatot a középpontjával, az isteni magjával. Ehelyett az ego akar egyszerűen tovább nyújtózni, elérni a talajt, tekintet nélkül a képességeire, ahelyett, hogy fokozatosan nyújtana a középpontból. Minden egyes mozdulatnak művészetnek kellene lennie. Ez egy művészet, amelyben a Lélek az egyedüli szemlélő. Irányítsd a figyelmet befelé, ne kifelé, nem törődve azzal, hogy mit látnak mások; a lényeg, amit a Lélek lát. Ne fixálj le egy pontot, hogy milyen messzire akarsz nyújtani, hanem maga a nyújtás legyen helyesen kivitelezve. Ne arra fókuszálj, ahova menni akarsz, hanem az útra – amennyire csak képes vagy – dinamikus nyújtással.

Sem túlnyújtani, sem pedig alul/elégtelenül nyújtani nem szabadna. Ha valami túlnyújtott, akkor valami más alul/elégtelenül nyújtott. Ha a túlnyújtás egy felfuvalkodott egóból jön, akkor az alulnyújtás az (ön)bizalom hiányából ered. Ha a túlnyújtás magamutogatás, akkor az alulnyújtás menekülés. A túlnyújtás és az alulnyújtás is rossz. Mindig a forrástól, a középponttól nyújts, és minden ászanát az alapponttól. Ez a dinamikus nyújtás művészete. Nem a jóga vezet sérüléshez, hanem az, ahogyan jógázol.  A pillanatnyi tér beszűkülése azt jelenti, hogy megsérülsz. Egy ászana helyes kivitelezésekor nincs beszűkülés. Még ha a tested merev is, akkor is teret kell létrehoznod.

Mindig próbáld nyújtani és kiterjeszteni a testet. A nyújtás és kiterjesztés teret hoz létre, és a tér szabadságot eredményez. A szabadság pontosság, és a pontosság isteni. A test szabadságától szabaddá válik az elme, és ez eredményezi a Végső Szabadságot. A Végső Szabadság, ami felé a jóga törekszik, a saját testünkön ízlelhető meg, ahogy minden végtag szabaddá, hajlékonnyá, és a szomszédos végtagoktól függetlenné válik. A merevség és a ridegség a testben kétségtelenül olyan, mintha kényszerzubbonyt viselnénk, vagy mintha valaki egy börtönben élne.

A bőr mozgása az ászana megértéséhez vezet. Érezned kell a nyújtást, egészen a bőr határaihoz. Ahogy mondtam, a bőr a test agya, ami elmondja, mi történik. A bőr, mint egy tükör, visszatükrözi a mentális állapotot, ha feszes, ha puha, ha petyhüdt, ha megduzzadt, ha reszkető, vagy megakadt. Tehát figyeld a bőr jellemzőit a gyakorlás közben.

Amikor a bőrt megnyújtod, akkor egyúttal az idegvégződéseket is nyújtod. Megnyújtva őket, kinyílnak azok, és így kibocsájthatják felhalmozott szennyeződéseiket. Ezért tanítom a megnyújtást és a kiterjesztést. Az idegek felszabadulnak és ellazulnak. Ezt érzed, amikor nyújtod a bőrt, az izmokat, sőt, még a test csontjait is. Gyakorold az ászanákat teret létrehozva az izmokban és a bőrben azért, hogy a test alkalmassá váljon az ászanára. Ahhoz, hogy ezt megtedd, az egész testnek dolgoznia kell. Ahhoz, hogy megnyújts egy részt, az egészet meg kell nyújtanod.

Ha a nyújtás egyenletes, mindenütt az egész testben, akkor nem lesz túlfeszítés egyáltalán. Ez nem azt jelenti, hogy nincs erőfeszítés. Ez erőfeszítés, de ez az erőfeszítés egyfajta lelkesültség. Nincs kényszer és túlzott megerőltetés. A lelkesültség állapota belülről fakad. Ha túlzott megterhelés van, akkor a jóga gyakorlása pusztán fizikai gyakorlás, ami egyensúlytalansághoz és téves megismeréshez vezet. Valaki kimerültséget és fáradtságot érez, és izgatottá, zavarttá válik. Amikor abbahagyod a túlerőltetést és az agy passzívvá válik, ott kezdődik a spirituális jóga. Amikor kiterjedtél a maximumig, akkor élj az ászanában, és tapasztald meg a szabadság örömét abban. Bármikor, amikor nyújtasz, mindig hozz létre teret, és mindig a középpontodból nyújts. A beszűkülés rabság, a kiterjedés szabadság.

A vízszintes kiterjedés és a függőleges megnyújtás egyidejűleg kellene, hogy történjen, ezért minden irányban kellene nyújtani. A pózban a szabadság azt jelenti, amikor minden ízület aktív. Teljesedjünk ki valamennyi ászanában amit csinálunk, s ugyanígy teljesedjünk ki mindenben, amit az életünkben teszünk. A tartásokban fontos megtanulni, hogy milyen messze ér el az éberségünk megnyújtása a középpontból, és meddig képes áthatolni. Ugyanúgy, ahogy egy folyó szakadatlanul áramlik a tengerbe, úgy a mi nyújtásunknak is egy egyedülálló akciónak kellene lennie egyedülálló figyelemmel. Ahogy a folyónak, úgy a te mozdulataidnak is egy egyedülálló akciónak kellene lenniük az indulástól a befejezésig. Így az energia az idegrendszerünkben úgy áramlik, mint ahogy egy folyó áramlik. Amikor nyújtasz, figyeld meg, hogy az energiaáramlás folyamatos-e vagy megszakított. Mindenhol, ahol nyújtasz, mindig a világmindenség felé mész. Az energiád a bőröd külső része felé nyúlik és még azon is túl. Ez az a titok, amit a harcművészetek használnak azért, hogy egy különleges erőt ébresszenek fel. Ők nem a téglát ütik meg, hanem azon át ütnek. Terjeszd ki az ászana energiáját a határaidon túl. Hadd áramoljon a folyó keresztül rajtad.

A nyújtás szabadság, és a szabadság elengedéshez/megnyugváshoz vezet. Ha megnyugvás van az ászanában, akkor nincs kimerültség. Azonban tudnod kell, hogy mi a különbség a megnyugvás és az ernyedtség között. Az ernyedtségben káosz és hanyagság valamint elővigyázatlanság van, és ezért az energiaáramlás akadozik. A megnyugvásban körültekintő kiegyenlítés/igazítás van, ezért az energiaáramlás ritmikus. Míg a megnyugvásban az ászanában kifelé mozdulunk, és persze megmaradunk középen a központi magunkban, addig kifelé nyújtunk, és befelé hatolunk. Ez az, amit Patanjali a második szútra alatt ért, amikor azt mondja az ászanáról, hogy „ A tökéletességet akkor érjük el, amikor az arra irányuló erőfeszítéseink erőfeszítés mentessé, könnyeddé válnak, és elérjük a bennünk levő végtelen lényt.”

Forrás: B.K.S. Iyengar – LIGHT ON LIFE