Vida Katalin

“Egy napon azután, ahogyan ott állt a parton, és lehunyt szemmel koncentrált, Jonathan villanásszerűen rájött, miről beszélt Chiang. – Hát persze, úgy van! Én egy tökéletes sirály vagyok, a lehetőségeim határtalanok! – Hirtelen nagyon boldog lett.
–Jó! – mondta Chiang, s hangjában diadal csendült.
Jonathan kinyitotta a szemét. Ismeretlen, elhagyott tengerparton álltak a Vénnel – a fák lenyúltak a vízig, sárga ikernap rótta pályáját fölöttük.
– Hát rájöttél végre – mondta Chiang –, de az irányítást még gyakorolnod kell…
Jonathan bámult. – Hol vagyunk?
A Vént, tökéletesen hidegen hagyta a különös környezet, ügyet sem vetett rá. – Láthatod, valami bolygón – válaszolta –, ahol zöld az ég, és a napja egy ikercsillag.
Jonathan nagyot rikoltott örömében. Most rikoltott először, mióta a Földet elhagyta. – HÁT MEGY!
– Persze, hogy megy, Jon – mondta Chiang. – Minden megy, ha tudod, mit teszel. Ami pedig az irányítást illeti…” (Richard Bach: A Sirály)

Mindenki keres. Mindannyian másképpen hívjuk azt, amit el szeretnénk érni. Ma már úgy látom, bárhogy is nevezzük, ez a JÓGA. Boldog vagyok, hogy rátértem erre az útra, mert ez az út minden nehézségével együtt izgalmas és szép.
Az élet nem mindig azt az oldalát mutatja, amiből arra a következtetésre juthatunk: HÁT MEGY! Mégis érdemes csinálni, mert amikor megtanulsz repülni, megtudod, mi a szabadság.

Tanáraim, akiknek sokat köszönhetek: Bartsch Gabriella, Kádár Zoltán, Kevin Gardiner, Papp József, Répássy Erika, Trapp László, Kovács Gyöngyi