Helyszíni jelentés a Nemzetközi jóga napról Pune-ból

A tegnapelőtti nap fantasztikus volt az Intézetben. Mondjuk a késői fekvés miatt az 5:45-kor kezdődő programot még nem vállaltam be, de a fél 9-es gyerekjógán már ott sasoltam. Mondanám, hogy az első sorban, de hát annyi nebuló volt, hogy örültem, hogy egyáltalán leghátul az eszközökre felkenődve meg tudtam húzni magam. A szülők be sem jöhettek. Abhi (Guruji unokája) tartotta az órát elsöprő lendülettel, viccesen, de kellő fegyelmet fenntartva. Szerintem több mint 120 gyerek volt a teremben. Majdhogynem megállás nélkül pörögték végig a 45 percet, egy pillanatra se volt üresjárat, de hát hogy is lehetne lekötni egy gyerek figyelmét háromnegyed órán keresztül, anélkül, hogy elveszítené a lelkesedését. Aztán 10:15-től Geeta tartott előadást az összegyűlt népes sereg előtt. Barátok vagyunk ebben a közösségben, barátokként kell összetartanunk, támogatva egymást, ellenségeskedés nélkül. – Ezzel kezdte Geeta az előadást. Azt mondta, Guruji nagyon büszke lenne, ha látná ezt a világszerte hatalmas tömegeket megmozdító eseményt. Mindig mindent támogatott, ami a jógát népszerűsítette, előre vitte a világon. Nekünk, tanároknak pedig az a dolgunk, hogy tovább adjuk azt, amire ráleltünk ezen az úton. A legfőbb dolog a saját gyakorlás, mert a saját tapasztalás által elért megértés az egyetlen, ami igazzá, ami hitelessé, tisztává és felelősségteljessé teszi a tanítást mindenki számára. Aztán többek között a jóga nyolc tagját elemezte ki, hogy az Iyengar jóga, hogyan is vezet ezen az úton a cél felé. A támadásokról, amelyeket más irányzatok a szerintük túlzott ászana centrikusság miatt indítanak az Iyengar metódus ellen. A test nélkül, annak tudatosítása nélkül nincs tiszta megértés, a test hordozza az érzékszerveket, amelyeken keresztül kapcsolódunk a külvilághoz és a belső világunkhoz a sejtektől egészen a lélekig. A test az első számú eszköz, amely kézzelfogható, megtapasztalható. Éber tudatosításán keresztül haladhatunk a Jámáktól egészen a Szamádhiig vezető úton.
Az előadás után Raj Laxmi tartott egy egy órás vezetett gyakorlást, ami nagyon jól esett a sok ülés, állás után. Az alapokat érintettük, hiszen nyitott eseményről lévén szó, új még az Iyengar metódust nem ismerők is részt vettek az órán. Hozzáteszem, az alapokban rejlő kulcs az, aminek a megértése nélkül csupán kómában leledző bhóga-jóga állapot érhető el, ami ugyan „kellemes” lehet, de sohasem juttathat célba.
A kétórás ebédszünet után, délután 3-tól 4-ig egy Gurujiról készített filmet néztünk, aztán 16:30-tól 17:15-ig Sunitával csaptunk bele Patandzsali jógaszútráinak recitálásába. Először úgy volt, hogy csak két pádát recitálunk végig, de annyira belelendültünk, hogy megállás nélkül zengettük végig az összes pádát, (Aki nem tudja mi az a páda, itt az idő utána nézni 😉 ) ami, ha jól láttam az időt, röpke háromnegyed órán át tartott. Nagyon magával ragadó volt, ahogy ilyen sokan ismételtük Sunita dallamos felolvasását, s a végén az invokáció volt a csúcspont, amely úgy szólt, hogy a hideg rázott tőle. 🙂
Aztán elméletileg 17:30-tól Geeta tartott volna záróbeszédet, de valami csoda folytán, Sunita tartott előtte még egy órás pránájámát. Hopp egy kis grátisz, azt hiszem nem volt ellenére senkinek sem. Finom kis fekvő pránájámával kezdtünk, aztán Bhramarival folytattuk és a végén Savászanában figyeltük meg a pránájáma lecsengését.
Szóval, hogy Geeta összefoglalása pontosan mikor is kezdődött, nem tudom, de az biztos, hogy fél nyolc körül lett vége. A beszédében elmesélte Guruji történetét Krishnamácsárjától kezdve, hogy, hogyan is kezdett bele a tanításba, hogyan fejlesztette, tökéletesítette a pózokat, miként vezette be az eszközök használatát. Guruji sohasem másolt ászanákat, hanem addig gyakorolta, addig csiszolgatta a pózokat és az abból fakadó megértést, egészen a haláláig, míg azok meg nem mutatták valódi arcukat. Geeta mesélt az ászanák „fejlődéséről”, a szekvenciálás megalkotásáról, a pránájáma kidolgozásáról, amelyet Guruji teljesen új megvilágításba helyezett. S zárásként azt mondta, hogy bár Guruji eltávozott, de a lelke itt él közöttünk, s a mi dolgunk, hogy továbbvigyük a metódust, hogy tovább tapossuk a jóga ösvényét.
Felállni már nem volt olyan egyszerű, mert a majd egész napos üléstől úgy éreztem magam, mintha egy háromórás csípőnyító workhsop lenne a hátam mögött. Itt a vége, fuss el véle.

Kategória: Indiai Blog, Uncategorized