Mahabaleshwari hétvége

Két kocsival indultunk Mahabaleswar-ba kora délután. A másik autó vagy egy órával hamarabb indult, de kb. az út háromnegyedénél utolértük őket a 120 km-es távon. Gondolhatjátok, hogy vezetett a sofőrünk. Szerintem többen kitaposták a padlólemezt egy-egy fehér ember számára kritikusabb helyzetben. Mentünk közúton, jóindulattal autópályán, és néha olyan szerpentineken, hogy mindenki vagy a mellette ülőre, vagy az ablakra kenődött fel. Az út vége felé a hegyekre felkaptatva láttunk banán ültetvényeket és rengeteg eper mezőt. Nagy nehezen megtaláltuk a szállást, egy eco farmot, ami egyszerűen elbűvölő volt. Javarészt önellátásra berendezkedve, kerttel, kis szélmalommal, gyönyörű virágokkal teletűzdelve, egy nagyobb területen lett kialakítva a teljes szabadság érzetével átitatott ház. Mindjárt a ház oldalában, kissé alatta, egy pajtába ütköztünk, ahol három, két nagyobb és egy kisebb ökör kémlelt bennünket némi fenntartással. A pajta mellett kis lépcső vezetett fel a lakószintre, ahol a nyitott veranda folytatásaként egy hatalmas fedett terasz volt, két jókora szőnyeggel, párnákkal, amit mindjárt el is foglaltunk. A ház kutyája már derűsebb volt, mint alattunk az ökrök, úgyhogy izibe körbeugrált mindenkit. A ház belül minden helyiségével, egy kis elvarázsolt kastély, hippi beütésű, kreatív, szabadelvű alkotójának kéznyomával. Egy nagyobbacska könyvtár, egy tágas konyha és két szoba a földszinten, négy szoba az emeleten. Végtelenül egyszerű, színes és csábító egyszerre. Aznap délután még egy kicsit kisétáltunk a házból a közelben lévő vidámparkba, ittunk egy chait, visszamentünk, ettünk egy fennséges vacsorát, aztán késő estig beszélgettünk egy kis tűz mellett a teraszon. Reggel mennyei reggelit kaptunk. Volt omlett, helyi füge és eper lekvár, valami rizses fogalmam nincs valami, gránátalma, banán, papaya, eper, chai és még ki tudja mi. Mmmmm. Reggeli után elmentünk megnézni Mahadev ősi templomát, ahol a legenda szerint az ott lévő tehén szobor szájából ered a Krishna folyó. Aztán több kisebb templomot is megnéztünk, volt ahol éppen egy áldozati szertartásba cseppentünk. A templomozás után pedig kilátózni mentünk, ami után már érthető, hogy az Angolok többek között miért is preferálták ezt a helyet, mármint Mahabaleshwart. Az egész éven át tartó tavasz, az egészen kellemes klíma és a pazar kilátás a szirtekről lenyűgözi az embert. Vasárnap lévén azért egész nagy tömeg volt teli iskolásokkal, úgyhogy legfőképpen a lányok nem győztek fotózkodni a kis nebulók kérésére. Három-négy kilátó megnézése után, Panchgani piacán tettünk egy kört, oszt megebédeltünk, s utolsó állomásként a helyi tavat céloztuk meg egy kis csónakázásra szavazva. A tavat végül csak a szemünkkel céloztuk meg, mert addigra mindenki hullafáradtan inkább a hazaútra bólintott rá. Hazafelé több kevesebb sikerrel próbáltunk aludni a kocsiban, de főleg a szerpentines részen ez lehetetlen volt. Főleg úgy, hogy volt olyan szitu, amikor a szembejövő motorosokat sikerült úgy leszorítani, hogy letértek az útról, és felborultak. Upsz. Na de végül épségben hazaértünk. Most, amikor ezt a blogot írom, már túl vagyok Prashant reggeli pránájáma óráján, egy három órás kissé megfáradt gyakorláson, Deeee már csak egyet kell aludni, és holnap este végre elindulok hazafelé. 🙂

Kategória: Indiai Blog, Uncategorized