Úgy volt, hogy tegnap, azaz vasárnap elmegyünk Gulnazhoz (az egyik indiai tanár az intézetben) gyakorolni a saját termébe, de a sors fintora megorrolt rám a hirtelen sok gyakorlás és a kevés alvás elegye miatt, ezért intézett szombat éjjelre egy hidegrázós full-lázas állapotot, egy kissé kiegyensúlyozatlan hassal. (( Azt azért ide beszúrom, hogy egy pillanatra elegem lett Indiából, az emberekből, a szagból-illatból, a folyamatos dudálásból, a legszívesebben azonnal hazamentem volna)). A csajok persze elmentek, de majd jövő héten pótolom. Reggel persze még a lelkemre kötötték, hogy menjek el orvoshoz, nehogy egy hétig feküdjek. Elmentem, de vasárnap lévén nem volt orvos ott ahol voltam, úgyhogy aznap még kissé lázasan de egyre jobban lettem, és ma reggelre már kutya bajom sem volt. Azt hiszem megértettem a célzást. 🙂

Prashant órája szokás szerint mélyenszántó volt. Az óra közepe táján egyszer csak azt mondja: – És hát lásd, milyenek is az emberek, óra után hazamennek és egyből kiírják a facebookra, hogy mit tanítottam. Úgyhogy tegnapelőtt kezdtem, és azt hiszem be is fejeztem, hogy részletesen kiírjam, mit is tanított. Majd csak megpróbálok szemezgetni belőle. “Ha kifelé nézel, csak a világot láthatod, ha befelé tekintesz, az egész univerzumot.”  🙂

A saját gyakorlás megint nagyon jól esett. A tapasztalás minden szinten újabb és újabb hatalmas löketet ad, nem győzök hálát adni érte.

Ma lakótársamról kiderült, hogy megjárt már két asramot, az egyikben öt, a másikban két évet eltöltve.  De aztán kiábrándulva hagyta el mindkettőt, mert a ‘guruk’ megkérdőjelezhető kapcsolatban álltak a női rajongóikkal. Aztán nagyjából kiveséztük, a ‘melyik guru hiteles és melyik nem az’ témát, főként az Ő tálalásában, hiszen eléggé utánajárt a dolgoknak, mivel kétszer is befürdött. Így jutott el Iyengarhoz, akiről még sohasem hallott kétes dolgot nőkkel kapcsolatban. Tetszik neki, mert Guruji sohasem mondta, hogy Ő egy szent és megvilágosodott ember… Röpke másfél órát beszélgettünk.