– Légy összeszedett és alázatos… így kezdte az órát Sunita, majd az invokációval folytatta. El tudjátok képzelni, milyen az, ha valaki gyönyörű kiejtéssel, tökéletes hanképzéssel előénekli az invokációt (fohász Patandzsalihoz) és arra a tömeg egyként válaszol (ismétel)? De mint kiderült Sunita csak bevezette az órát és végül ismét Geeta tanított, Isten tartsa meg ezt a privilégiumot. 😉 Több mint százan voltunk a teremben, de amilyen szigorúan kezdte az órát, egy mukkanást sem lehetett hallani. Mondjuk máskor sem, de ez érezhetően más, ilyenkor nincs apelláta, vasfegyelem honol az egész teremben, mindenki fülét-farkát behúzza, s alázattal figyel. Ez a fegyelem a jóga alapvető eleme, enélkül csak bhóga-jógázunk (az élvezetért való gyakorlás). Talán hét ászanát gyakoroltunk a két óra alatt, viszont azokat kifiléztük rendesen. Addig gyakoroltat egy pózt, addig ismételtet, több ászanát felhasználva megannyi aspektusból, míg beléd nem rágja, meg nem világítja a mondanivalóját, amíg a megértés beléd nem ég. Ha kell pellengérre állít, szétszed, míg azt sem tudod fiú vagy-e vagy lány, ha kell kiabál, itt nincs kegyelem, most van lehetőséged felébredni. Talán Prashantnál is említettem ezt, dehát az almák nem esnek messze… Persze nem kell megijedni, van azért vicc és mosolygás is az órán, de mindennek megvan az ideje.

Óra után dobtunk egy kis kókuszlevet, aztán hazamentem ebédelni. Lakótársam, Eduárdó tegnap egy újabb kis sztorit mesélt el. Nem nagy valami, de ahogy előadta, majd szét estem a nevetéstől. A sztori a következő: Még Goán történt vele, hogy valaki megkérdezte tőle, hogy van egy kis templom a dzsungelben, meg akarja-e nézni. Elindultak a dzsungelben s húsz perc gyaloglás után finom dobolást és éneklést hallottak. Odaérve látják, hogy egy csoport egy embert vesz körbe, egy szádhut. A szádhu szent embert, vallásos aszkétát jelent. Ez az ember ha jól emlékszem 35 éve él a dzsungelben, s nem jön ki onnan sosem. Talán egy ember hoz neki vizet és élelmet. A földön alszik, nincs semmije sem, csak amit az az ember, meg az idelátogatók hoznak neki. Gyümölcsöket, vizet, valami élelmet, marihuánát. Marihuánát egy szádhunak?  A szigeten, Goán az emberek jó része él a szabadság érzetét még jobban kiélendő vágya miatt valmilyen droggal. A kör közepén a szádhu felemelt kezekkel kiabálja: – I love everybody! I love everybody! Közben jár körbe a pipa, s az egyik turista el kezd panaszkodni a szádhunak, hogy hát alig bírja a lakáskölcsönét, a feleségével sincs minden rendben, a munkahelyén pláne, mire a szádhu önkívületben kiabálva, kezeit lóbálva: Who cares? I love you! I love you! I love you! 🙂